Ki ne emlékezne Lady Diana vagy Katalin Hercegnő csodás esküvőjére? Persze ilyenkor jönnek a fanyalgók, hogy „nekik könnyű annyi pénzből” meg „na, ja, elvégre királyi családban könnyű”. Pedig nem csak ők tudnak fantasztikus esküvőket produkálni. Az elmúlt néhány napot Dél-Angliában töltöttem, máris írom miket láttam, hallottam.

Múlt és jelen

A britek mindig is arról voltak híresek, hogy borzasztóan követték és ápolták a hagyományokat. Az esküvők tekintetében sincs ez másképp. A templomi szertartás előtt három héttel kihirdetik az esküvőt, a házasulandók nevét pedig ki is függesztik egy jól látható helyre, hátha akad, aki tud olyan indokról, amely miatt a fiatalok nem kelhetnek egybe. A készülődés további pillanataiban is jellemző a hagyományok betartása, mindenki igyekszik a nyári hónapokban, illetve szeptemberben tartani esküvőjét. Korábban nem volt szerencsés pénteken vagy szombaton házasodni, de a mai fiatalok ezt-praktikus okokból- már nem tartják be.

A Dunster-i kastély

A szervezés

A szervezést az esetek nagy részében nem a fiatalok végzik, inkább profi szervezőkre bízzák, akik segítenek a szolgáltatók kiválasztásában, együtt választják ki az ideális helyszínt stb.. A leendő menyasszonynak így csak a ruhaválasztással kell foglakoznia, mely hagyományosan fehér ruha, csak úgy, mint nálunk. Érdekesség, hogy ott nem igazán jellemző a kölcsönzött ruha, inkább saját méretre készítenek, sokszor egyedi darabokat. A ruhát egészen az esküvő napjáig nem szabad teljesen befejezni, és a menyasszony sem veheti fel a teljes öltözéket korábban, mert nem hoz szerencsét. Épp ezért nem láthatja meg a vőlegény sem a ruhát az utolsó pillanatig. A leendő vőlegény ruhája jellemzően a zsakett, ettől csak a legritkább esetben térnek el. A vőlegény tanújának is fontos szerepe van, ő az, aki vigyáz arra, hogy amint a vőlegény elindul a templomba, véletlenül se forduljon vissza, mert az balszerencsét hoz. Továbbá kabalákat, kis ereklyéket rejt a vőlegény ruhájának zsebébe, illetve ő fizeti ki a lelkipásztort a szertartás után, és minden esetben páratlan összeget fizet, hogy ezzel is szerencsét hozzon az ifjú párnak.

A boldog ara Amanda Wakeley által tervezett ruhában

A buli

A szertartás végeztével elkezdődik a lakodalom, ahol aztán a menyasszony az este folyamán a háta mögé dobja a koszorúját, amit már epekedve várnak a hajadonok, és aki a csokrot elkapja, a hiedelem szerint elsőként fog férjhez menni. Eddig ismerős a történet, hiszen itthon is ez a szokás. A briteknél viszont a vőlegény is hajít, mégpedig újdonsült feleségének „régi” harisnyakötőjét, amit gyakran a fogával húz le arája combjáról, majd a feje fölött maga mögé hajít az ott sorakozó nőtlen fiatalembereknek. Az nősül meg leghamarabb, aki elkapja a fehérneműt-ezt már gyakrabban látni a hazai lagzikon is. Az esküvői menü vidékenként változik, általában 4 fogásos menüsorral látják vendégül a meghívottakat. A torta tekintetében viszont nem nagyon engednek az új trendeknek. Az esküvői torta hagyományosan gyümölcstorta, melybe meggyet, mazsolát, mandulát és egyéb gyümölcsöket sütnek, ezzel is a termékenységet szimbolizálva. A torta legfelső részét és a díszítést az ifjú pár megőrzi egészen első gyermeke keresztelőjéig. A zene kiválasztásánál is inkább a hagyományokat tisztelik, de nem ritka manapság az esküvői DJ, amely mostanság nálunk is egyre nagyobb teret hódít.

Klasszikus brit dekor

Új trendek?

Az esküvő és a lakodalom tekintetében az elmúlt évszázadok alatt nem sok új trendet lehetett felfedezni, viszont a ruhák kiválasztásában minden mennyasszony igyekszik a legjobb divatházak legújabb kollekcióiból választani. Amanda Wakeleyvagy Jenny Packham költeményei nem csak a szigetországban, hanem a tengeren túl is hódítanak. Családi hagyomány ide vagy oda, a rendezvény helyszínének díszítésében viszont a legújabb színvilágot és dekorációs elemeket lehet felfedezi. Sőt, hallottam olyan esküvőről, ahol bizony a ceremóniamester becsempészett pár játékot is az estébe és az ifjú pár nyitótánca is igen-igen rendhagyóra sikeredett.

Egy esküvőfüggő Bristolban

 

Azt gondolom, hogy a kinti kollégáktól a hazai esküvői szolgáltatóknak hihetetlen sokat lehet tanulni, hagyományok ide vagy oda, sokkal előrébb járnak, mint mi. Én egészen biztosan kínálok majd új elemeket az ifjú pároknak.

Üdv,

Gábor