Az utóbbi napokban érezhetően megerősödött a párok érdeklődése a következő szezonra. Számtalan mailt kaptam, hogy adjak ajánlatot az esküvőjükre, mennyibe fog kerülni nekik a szolgáltatásom. A kérdés persze érthető, de azt gondolom, hogy az ajánlatokat ebben a formában elég nehéz megválaszolni. Miért? Először is, mert kevés az információ, másodszor pedig hiányzik a személyes kapcsolat. De, mindig van megoldás….

Játék a számokkal

Azt gondolom, hogy egy ilyen megkeresésre lehetne írni ilyen-olyan jól becsomagolt mondatokat és számokat, bizonygatva azt, hogy micsoda kiváló szolgáltatást kaphatnak tőlem és megígérhetem azt is, hogy én vagyok a legjobb, a legokosabb, a legrátermettebb, de… Szerintem ez nem túl jó, mert pontosan az hiányzik belőle, ami egy esküvőnél elengedhetetlen: a személyes kapcsolat.

Amit nem lehet levélben megszerezni

Szokták mondani, hogy az első benyomást nem lehet másodszorra megszerezni. Erre tökéletesen jó, hogy az ifjú párral személyesen is találkozzam a lehető leghamarabb. Talán furcsán hangzik, de azt gondolom, hogy amennyiben az első benyomás nem jó, nincs meg a kölcsönös szimpátia, úgy nehéz lenne együtt dolgozni az esküvőn és a lagzin is. Ezt az első benyomást pedig csak személyesen lehet megszerezni. Na jó, ha minden kötél szakad akkor egy picit hosszabb telefonos egyeztetés is előrébb viheti a dolgot.

Kinyitni a kapukat

A személyes találkozás a bizalomépítésen túl arra is tökéletes, hogy az ifjú pár megossza velem azokat az álmokat, azokat a vágyakat, melyeket mindenképpen meg akarnak valósítani életük egyik legszebb napján. Ezen információk tudatában sokkal könnyebb az árakról beszélgetni, és a közös gondolkodás a jövőbeli közös munkát is előre viheti. Nem hiszem, hogy lehet úgy esküvőt csinálni, hogy levélben egyezkedünk, csak az esküvő előtt pár nappal találkozunk majd. Találkozni, kommunikálni egyszer, ötször, ahányszor ezt a pár és a család igényli. Miért? Mert értünk vagyok, és egy felejthetetlen élményt kívánok nekik nyújtani azon a bizonyos szombaton.

Bizonyára sokan azt gondolják, hogy kicsit unalmasra sikerült ez a bejegyzés. de fontosnak tartottam elmondani, hogy nálam a személyes találkozás még akkor is elengedhetetlen, ha 250 km-t kell utaznom. Nem azon szoktam gondolkodni, hogy ennyit utazni és mi lesz, ha nincs „üzlet”? Ha így gondolnám, nem volna túl emberközpontú, már pedig ebben a műfajban a legfontosabb dolog: AZ EMBER

Üdv,

Gábor