Kicsit rendhagyó lesz a mai bejegyzésem. A mai írás kivételesen nem az esküvőkről, a menyasszonyról és a vőlegényről fog szólni, hanem a gyermekekről. A mai napon(is) rájuk irányul minden figyelmünk, szeretetünk. De nemcsak most, hanem egész életünk során védelmezzük őket, őrizzük minden bajtól, egyengetjük útjaikat.

A gyermekek azt jelentik, gondoltunk a jövőre,   a gyermekvállalás azonban nagy felelősség, hiszen rajtunk áll, hogy milyen felnőttekké válnak. Biztonságra, védelemre, szeretetre, megbecsülésre van szükségük, s mindezek mellett azt is engednünk kell, hogy  önállóan létezzenek.

Erőt, biztonságot és példát kell nyújtanunk nekik, hogy felkészülhessenek a felnőtt korszak feladataira, meg tudjanak felelni a jövő kihívásainak. Ne feledjük, ők alkotják a jövőt, minden tevékenységünkkel, gondolatunkkal azon kell lennünk, hogy élhetőbbé, jobbá tegyük nekik a világot, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak az életbe.

Miközben megpróbálunk mindent megtanítani nekik az életről, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy miről is szól az élet.  Nemcsak mi igyekszünk őket formálni, alakítani, hanem ők is, puszta jelenlétükkel megváltoztatják napjainkat.  Figyelnünk kell rájuk!  Tudom, hogy nagyon érzékenyek a külvilág rezdüléseire, Ők olyan dolgokat is látnak, amiket mi felnőttek nem, vagy csak későn veszünk észre.

A legszebb ajándék, amit gyermekeinknek adhatunk, a szeretet. A gyermek olyan, mint a tükör, a szeretetet nem kezdeményezi, hanem visszatükrözi azt. Ha szeretetet kap, viszonozza, ha nem kap, nincs mit viszonoznia.

A szeretet adással a legcsodásabb élményben lesz részünk, a gyermekünk mosolya, és kacagása vesz körül bennünket.

Juhász Gyula szavaival kívánok mindenkinek egy felhőtlen, boldog napot:

”A gyermek szeme a jövő tükre, jaj, annak, aki elhomályosítja.” 

Üdv,

Gábor